Ripők kalandok

A kutyaiskola

Az őszi nap sugarai bágyadtan, de még melegen sütötték a földet. Boglyas épp hazafelé tartott,
iskolatáskával a hátán, melyben különféle kutyajátékok voltak; a kutyaiskolai tanuláshoz kellettek.
Egy hónapja már, hogy átlépte a suli kapuját. Szeretett iskolába járni; mióta egy állatmenhelyről
örökbe fogadták gazdái, ez volt a legjobb dolog, ami történt vele. Kezdetben
még félénk volt, de aztán kezdett egyre nyíltabbá, ügyesebbé és magabiztosabbá válni. Ahogy
fejlődött és okosodott, miközben sok más kutyát és embert is megismert, egyre jobban
lelepleződött előtte egyes emberek ostobasága is. Ehhez nem kellett messzire mennie. A
gazdájától eddig mást sem nagyon hallott mióta ismeri, minthogy vagy hadarva dörmög valamit
a barátnőjének - az ő gazdaasszonyának - vagy neki azt ismételgeti, hogy „Ül, fekszik,
nyugszik, kulturáltan szórakozik” meg hogy „Nyugi má”. Akkor is, ha csak kicsit virgoncabb,
elevenebb kedvében van, de persze azért nem akar mindent a feje tetejére állítani; hisz ez
utóbbi egyáltalán nem is volt rá jellemző soha. Az is feltűnt neki, hogy a gazdája magával
szemben már korántsem ilyen bürokratikus bánásmódú mint vele, valamint amíg ő egyre fittebb
és rátermettebb lesz a kutyasuliban, addig az mekkora egy tápos, nyámnyila alak. Míg ő már
nagyon is edzett, addig az világéletében nem sportolt. Sőt. Már a mozgásán látszik az, hogy
nála olyan alap izmok nincsenek meg, amik a mozgáskoordinációért valahol felelősek; nem is
látott még embert, aki olyan szerencsétlen, balfasz módon mozogna. Kis családjuk barátai közül
még az a nyüzüge éhenkórász, az a nagy busa golyóbisfejű is legalább azért kerékpározik és
hosszabb sétákat is bevállal, de ez valamennyi olyan mozgástól ami egy kis erőfeszítést igényel
be van szarva, ennek mindene el van baszva mozgással kapcsolatban.
Ami nem baj, legalábbis neki. De azt azért már nem fogja hagyni, hogy csak úgy szüntelenül
hepciáskodjon vele pont egy ilyen alak. Bár a kutyaiskolában természettudományokat ugyan nem
tanultak, azt valahogy mégis tudta, hogy nemcsak emberszabású majmok vannak, hanem
majomszabású emberek is. Ez utóbbira ha mozgékonyság terén egyáltalán nem is, küllem és
viselkedés terén a gazdája elég jó példa, bár azért elég sértő is a majmokra nézve.
Gazdaasszonyának is csak a diszmorfofíliája visel gondot arra, hogy ez becsempészhesse neki a
lompost. De ő meg fogja mutatni neki hamarosan, ki a legény a gáton.
Alkonyodott. Otthon már várták. Ofi az órára nézett, majd mosolyogva így szólt:
- A mi kis iskolásunk hamarosan hazaérkezik. Már elkészítettem neki is a vacsit, igazán
megérdemli. Boglyas az utóbbi időben rengeteget fejlődött. Büszke vagyok rá.
Gáspár a fürdőszobában épp ekkor helyezte egy vízzel teli pohárba kivehető műfogsorát -
korábban már sokan felhívták figyelmét a túlzott kóla- és gyorskaja fogyasztás veszélyeire,
de ő persze mindezt szarba se vette -, majd így szövegelt kackiásan kunkorodó bajsza alatt
immár fogatlan szájával:
- A legfontosabb, hogy ezt jól megtanulja: Ül, fekszik, nyugszik, kulturáltan szórakozik és
viselkedik.
Néhány perc múlva Boglyas haza is ért. Ofi lelkendezve fogadta.
- Kiskutyám, milyen nagyot nőtt a bundád az utóbbi időben, most már igazán méltó
vagy a nevedhez! Na, ma is sok szépet tanultál az iskolában?
- Meghiszem azt! – felelte, majd odasétált a Gáspárhoz, és így szólt:
- Te Gáspár, mondjad hogy 33.
Erre az ráemelte iskolás kutyájukra pápaszemes pisla szemét, majd meg is szólalt a provokálásra:
- 33.
- Szívod a fingom pipaszáron, nyalod a picsám télen-nyáron! - vágta rá Boglyas, majd
kirobbant belőle a hahota. Csak úgy fetrengett a nagy kacajtól.
Ofi a fejét csóválta, de azért ő is kuncogott egy jót. Gáspár dohogva kivonult a szobából.
Eltelt néhány nap, majd Boglyas megint odament a Gáspárhoz. Most ezzel állított oda hozzá:
- Te Gáspár, mondjad már hogy 66.
- 66.
- Szád a picsámra pattanhat! - majd újra viháncolt egy hatalmasat a lóvá tett Gáspár esete végett.
Az meg most már úgy dühöngött, hogy becsapta maga után az ajtót, miután kigaloppozott a
szobából.
Ofi kikiabált neki, próbálta visszahívni a nappaliba:
- Gyere vissza Gáspi, ez csak vicc, nem is értem, miért kell mindenen megsértődnöd!
Boglyas így próbálta marasztalni:
- Jöjj már vissza Gáspi, most komolyan, gyere, hadd szarjak bele a szádba!
Ám az nem jött, hanem csak duzzogott tovább.
Már kifejezetten kezdett az idegeire menni Boglyas.
Ő viszont úgy gondolta, három a magyar igazság, még egyszer meg kellene viccelnie a
Gáspárt. Várt néhány napot, ismét odaballagott hozzá és beszélt is volna, de az már az
elején közbeszólt:
- Te Boglyas, mondjad hogy 49.
- 49 - ismételte Boglyas kissé értetlenkedve.
Gáspár erre bemutatott neki a kezét rázva nagy ingerültségében, miközben azt ordította úgy, hogy
a műfogsora majd ' kirepült a szájából:
- Űűűűűűűűűű! A kurva anyádat!!
Majd megint csak hőbörögve bevonult a szomszédos szobába.